Az afázia egy olyan szerzett nyelvi zavar, amely leggyakrabban agyi sérülés (például stroke) következtében alakul ki, és a beszéd, a beszédértés, valamint az olvasás és írás különböző mértékű károsodásával járhat. A tünetek rendkívül változatosak lehetnek: előfordulhat szótalálási nehézség, a mondatok megszerkesztésének zavara, a beszédértés csökkenése, valamint az írás és olvasás sérülése is. A kommunikáció gyakran akadozóvá, töredezetté válik, súlyosabb esetekben pedig jelentősen korlátozódhat a mindennapi nyelvhasználat. A terápia célja a kommunikációs képességek fejlesztése, a megmaradt nyelvi funkciók aktiválása, valamint a mindennapi kommunikáció minél önállóbbá tétele.

Artikulációs zavarról akkor beszélünk, amikor a beszédhangok ejtése nem megfelelő, vagy bizonyos hangok torzítva, cserélve, illetve hiányosan jelennek meg a beszédben. A leggyakoribb tünetek közé tartozik a pöszeség, egyes hangok (pl. „r”, „sz”, „s”, „cs”) hibás képzése, a hangok kihagyása vagy felcserélése, valamint a beszéd nehezebb érthetősége. Gyermekkorban gyakran a beszédfejlődés természetes részeként jelenik meg, azonban tartós fennállása esetén logopédiai beavatkozást igényel. A terápia célja a helyes hangképzés kialakítása, a hibás artikuláció korrigálása, valamint a tiszta és érthető beszéd automatizálása.

A diszfágia a nyelési folyamat zavara, amely érintheti a szilárd és folyékony állagú ételek biztonságos lenyelését. A tünetek közé tartozik a köhögés vagy fulladásérzés evés és ivás közben, a gyakori félrenyelés, a nyelés közbeni bizonytalanság, valamint az étkezés elhúzódása. Súlyosabb esetekben a nyelési biztonság csökkenése miatt megnő az aspiráció (félrenyelés a légutakba) kockázata is. A diszfágia hátterében gyakran neurológiai betegségek, műtétek vagy egyéb egészségügyi állapotok állnak. A vizsgálat célja a nyelési funkció részletes feltérképezése, a terápia pedig a biztonságos nyelés visszaállítására, valamint az étkezési funkciók javítására irányul.

Hangképzési zavarról akkor beszélünk, amikor a hangszalagokat vagy magát a hangképzés folyamatát érintő elváltozás áll fenn, ez lehet veleszületett vagy szerzett zavar. A tünetek rendkívül sokfélék lehetnek, mivel a hangképzési zavarok hátterében különböző okok húzódhatnak meg. A leggyakoribb panaszok közé tartozik a rekedt, levegős vagy fátyolos hangminőség, a maximális hangtartási idő csökkenése, a hangterjedelem és a hangerő beszűkülése, valamint a hang terhelhetőségének romlása. Előfordulhat a hangmagasság megváltozása, a beszéd folyamatosságának zavara, gyakori krákogás, gombócérzés a torokban, helytelen légzéstechnika és fokozott, görcsös nyakizom-feszülés is. A terápia célja a megfelelő hangképzési technikák kialakítása és megerősítése, valamint az artikuláció javítása.

A dizartria a beszéd kivitelezésének zavara, amely az idegrendszer sérülése következtében alakul ki, és a beszédet létrehozó izmok működésének koordinációs nehézségével jár. A tünetek közé tartozik az elmosódott, nehezen érthető beszéd, a lassabb vagy egyenetlen beszédtempó, a hang gyengülése vagy monotonná válása, valamint a légzés, hangadás és artikuláció összehangolásának zavara. A beszéd gyakran fáradékony, nehezen kontrollálható, és csökkent érthetőséget eredményezhet. A terápia célja a beszédérthetőség javítása, a beszédmotoros kontroll fejlesztése, valamint a kommunikációs hatékonyság növelése.

Megkésett beszédfejlődés esetében a gyermek beszéd és nyelvi fejlődése jelentősen elmarad életkorához mérten, miközben a beszédhez szükséges szervek és intellektusai épek. A tünetek a mozgásfejlődésben is megjelenhetnek, amelyek érintik a nagy- és finommozgásokat is. Ezen felül az a gyermek, aki 2-2,5 éves korban nem rendelkezik minimum 50-70 szavas szókinccsel és nem használ két szavas mondatokat, terápiára szorul. Ettől korábban is figyelemfelhívó lehet, ha a gyermeknél elmarad a gőgicsélés, gagyogás, vagy ha megjelenik, de nagyon szegényes. A terápia játékos, a gyermek életkorához és egyéni szükségleteihez igazított formában zajlik.

Olyan nyelési forma, amely során a nyelv nyelés közben előre, a fogak közé vagy a metszőfogak mögé nyomódik ahelyett, hogy a szájpadláshoz simulna. Nyelvlökéses nyelésnél a nyelv előretolódik a fogak közé, gyakran erős ajak és állizomösszehúzódás kíséri, esetleg a fogak nem zárnak megfelelően, a nyelés látható izommunkával jár. Következményei közé sorolható a szájlégzés, fogazati problémák és beszédhangképzési zavarok – különösen az sz, z, c, s, zs, cs, t, d hangoknál. A terápia célja a helyes nyelési minta kialakítása és rögzítése.